Az akadálymentes közlekedés hiánya falat emel. Ellehetetleníti a mozgásában korlátozottak mindennapjait, megnehezíti a munkát, a tanulást, a pihenést, a társas kapcsolatokat. Ha valaki nem tud bemenni a munkahelyére, nem tud kulturális programokat látogatni vagy sportlétesítményekben edzeni, akkor kiszorul a hétköznapokból - mozgáskorlátozottként ez a kitaszítottság pedig könnyen állandósul. Problémáik gyakran érzékelhetetlenek mind a döntéshozók, mind a társadalom számára, nem véletlen, hogy az érintettek másodosztályú állampolgárnak érzik magukat.
Van forgatókönyv
Az Egymásért- Közösen Mozgáskorlátozottak Egyesület célja, hogy a mozgáskorlátozottak és fogyatékossággal élők számára is esélyt teremtsenek. Munkájuk során hamar rájöttek arra, hogy ehhez nem elég az érintettek közösségeit megerősíteni, hanem olyan környezetre van szükség, amely mindenki számára egyenlő lehetőségeket biztosít.
Kampányt indítottak az akadálymentes vasúti közlekedésért, amihez részletes forgatókönyvet dolgoztak ki, éves tervet készítettek a szükséges szervezeti munkáról és a tervezett akciókról, képzésekről, közösségi programokról. Első nagyobb eseményük 2023 decemberében egy nyilvános egyeztetés volt a MÁV felsővezetőivel és érintett utasokkal, ahol ígéretet kaptak a panaszbejelentés megkönnyítésére - ami a MÁV-nak is segítség az akadálymentes fejlesztésben -, és az akadálymentes útvonalak applikációbeli tervezhetőségére.
2024 őszén már 12 helyszínen mozgósítottak, fotó és street art művészek bevonásával dolgoztak, aláírásgyűjtéseket és további beszélgetéseket szerveztek, hogy felmérjék a vasúti közlekedés akadálymentességgel kapcsolatos problémáit és az utasok igényeit. Az így összeállt problémalistát a Nyugati pályaudvaron adták át a MÁV szóvivőjének - egy javaslatcsomaggal együtt.
Fehér lufik
Egyik akciójuk során egészséges embereket ültettek be kerekesszékbe a Nyugati pályaudvaron, Kőbánya-Kispesten és Szentendrén, hogy saját bőrükön tapasztalják meg, milyen kihívásokkal néznek szembe a mozgáskorlátozottak nap mint nap. Laura, egy aktivistájuk, így mesélt róla: “Láttam az arcukon a döbbenetet, amikor egy-egy járhatatlan lépcső, szűk ajtó vagy használhatatlan lift miatt megakadtak. Hallottam, ahogy kimondták:
„Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz.”
2025 tavaszán újra akcióztak: az utazástól eleső, mozgásukban korlátozott utasokat szimbolizáló fehér lufikra írt üzenetekkel jelezték, a HÉV jelenlegi infrastruktúrája sem teszi lehetővé az akadálymentes utazást. A MÁV 2025-ben ráadásul teljes átszervezésen megy keresztül, éppen ezért különösen nagy tétje van a fellépésüknek, hiszen nagyon nem mindegy, milyen szemlélettel folytatódik a munka az új struktúrában. Már az elmúlt évek akciói során is rengeteg erős szövetséget építettek, a közös civil munka - melyben részt vesz az Önállóan lakni – közösségben élni Egyesület, a Csepeli Mozgássérültek Önálló Egyesülete, a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete, az akadálymentes Józsefvárosért Csoport és a Civil Kollégium Alapítvány is - csak egyre fontosabbá válik. Fehér lufis tiltakozó akcióik közben mozgalommá nőtték ki magukat, amelyet a közeljövőben Debrecenbe, Miskolcra, Szegedra is kiterjesztenek.
Gábor története
Kerekesszékes aktivistaként már sokszor álltam ki az akadálymentes közlekedés ügyéért. Az akadálymentesítésért folytatott küzdelmek sosem könnyűek – a vasúti közlekedés reformja például keményebb dió, mint amilyen a 3-as metró volt. A vezetés részéről gyakran káosz és tehetetlenség érződik, de mégis, mintha egy kis reménysugár kezdene átszűrődni a szürkeségen: a Nyugati pályaudvarnál tartott akciónk eredményes volt.
Ezekben a napokban különösen sokan szólítottak meg. A szomszédok, ismerősök, de még a sarki kisbolt pénztárosa is: „Láttuk magát a tévében! Nagyon jó volt a megmozdulás!” Ezektől a visszajelzésektől az ember egy pillanatra elhiszi, hogy van értelme annak, amit csinál. De ez a remény nem mentes a félelemtől. Vajon meddig tudunk még kitartani? Vajon a döntéshozók valóban meghallanak minket, vagy még jobban ellenállnak majd? Ez a kettősség, a remény és a félelem egyszerre van jelen, akárcsak a bizonytalanság, hogy mi legyen a következő lépés, ami tovább viszi az ügyet.
Az a sok ember, aki megszólított, aki kifejezte a támogatását, megerősítette bennem: folytatnunk kell. Lehet elérni eredményeket. Bár kiszámíthatatlan, hogy mit hoz a jövő, de biztos vagyok benne, hogy az összefogás és a kitartás a kulcs mindenhez.
